A tükör

 

 

Tudod, vannak nagyon, nagyon messze gyönyörű, sohasem látott tájak, de vannak itt közel is. Néha itt van a szépség az orrunk előtt, és nem vesszük észre.

Persze tudom, hogy te észreveszed, de bizony megesik néha, hogy elkalandozik a tekintetünk.

Ez a történet, amiről ma hallottam én is először, talán nagyon régen történt, talán nagyon messze, de az is lehet, hogy itt esett meg a szomszédban a múlt hónapban.

Az is lehet, hogy ismered is a szereplőit.

http://gator687.hostgator.com/~rgaram/page.php?231

Kedves barátom! A titok, mar nem titok tobbe, hogy a SiteTalk lesz a kovetkezo "Facebook". Egyetlen kulonbseg van csupan, hogy ezen a platformon 5 félekeppen penzt is tudsz csinalni Magadnak! Az általános barátkozáson túl , különböző csoportokkal veheted fel a kapcsolatot, mint pl.... - Művészek a nagyvilágból (festők szobrászok videók , képek feltőltve stb... - Külföldön élő magyarok (hasznos információkat cserélhettek) - Internetszerelem (tarskereses, videok, hasznos tanacsok) - Recept_világ (videó receptek feltőltve) Ezenkívül még számos újdonsággal találkozhatsz ezen a kulonleges portalon......Desktop,... elo chat,...

http://konyv-konyvek.hu/unikornisnaplo

 

Ez  egy jegyzetfüzet gyerekeknek ideállis.

A garabonciásnak hatalmas, nehéz köpönyege volt. Nagy, bütykös rézgombok voltak azon a köpönyegen és hatalmas zsebek.

Amúgy Isten sem érti, miért kellettek a garabonciásnak ezek a gombok, mert mióta világ a világ a garabonciások nyitott köpönyegben járnak a legcudarabb időben is. De Isten nem vitatkozik ezen, ha a garabonciás rézgombokat akar, megadja neki, hadd legyen meg az öröme.

A zsebekben sem hord semmit a garabonciás, azok is mindig üresek. Ám ha úgy hozza a szükség, és bizony gyakorta hozza úgy, azokból a zsebekből mindig előkerül élelem, takaró, gyerekjáték, bicska, gyógyító kenet, tűzszerszám, de akár kávédaráló is.

 

Nagyapám ott ült az ágyam végében és mesélt. Gyönyörű meséket olvasott nekem.  Én többnyire lehunyt szemmel hallgattam őt, és benne voltam a mesevilágban. Repültem a tündérekkel, megijedtem, ha jöttek a sárkányok és felmásztam az égig érő fára. Izgultam, örültem, talán a szívem is összeszorult néha a félelemtől, de semmiért nem adtam volna ezt a csodavilágot, ahol minden lehetséges volt és a végén minden a helyére került: a jó győzött a gonosz pedig megkapta méltó büntetését.

Ezt a levelet kaptam:

Kedves Zoltán!
Keresek egy ausztrál rajzfilm sorozatot amelyet az 1980-as évek végén vetített a Magyar televízió és az akkor még kicsi fiammal együtt nagyon szerettünk. A pontos címét nem tudom, de szerepelt benne egy gőzhajó, Hajós Bill a kapitány, rengeteg paradicsomkonzerv és sok ütközet no és a bunyip ami valamiféle ausztrál szörny .
Ha valaki tud róla valamit, vagy a pontos címét, esetleg az eredeti ausztrál címét, vagy azt hogy hol lehet utolérni köszönettel venném.

 

Valamikor nagyon régen történt mindez. Még az öregapám is olyan kicsi gyermek volt, mint most te. Élt egy szegény asszony a fiával.

 

Kicsi volt a falu, ahol éltek, poros volt az utca, és bizony düledezett a házuk is. Nagyon szegények voltak, nem volt semmijük. Az asszonynak egyetlen kincse volt csak: a gyermeke. No bizony, azzal sem büszkélkedhetett valami nagyon, nem állíthatta ki a piactérre dísznek, mert a szegény fiúcska kicsit félkegyelmű volt, hallani sem nagyon hallott, és vak is volt a szerencsétlen.

Egy este, amikor fényesen ragyogott az égen a millió csillag, amikor egy fia felhő sem homályosította el az eget, és amikor a hold  nagy D betű alakú volt, Fubi és Fibu útra keltek.

 

    Fubi és Fibu a tavaly nyáron lettek ezer esztendősek, ami erdei manók életében legfeljebb kamaszkornak számít. Aprók voltak, két  egyarasznyi gazfickó. Fubinak nagy, bozontos rőt szakálla volt, amit Fibu előszeretettel tűzködött teli kék nefelejcs szirmokkal amikor Fubi a délutáni álmát aludta.

szólj hozzá: Pumukli-Kísértet a műhelyben 1