Ha számba veszed a kedvenc rajzfilmjeidet, vagy az agyonolvasott ifjúsági regényeket, egész biztosan fel fog tűnni egy érdekes párhuzam: valami okból kifolyólag szinte az összes főszereplő kénytelen nélkülözni legalább az egyik, de még gyakrabban mindkét szülőjét. Vajon e művek szerzői általános anyafóbiában szenvedtek? Vagy más összeesküvés gyanítható a háttérben? Esetleg magának Walt Disney-nek a sötét múltja lappang e rejtély mélyén? Ez jutott eszébe a november kilencediki Árvák Világnapjáról szerzőnknek, Fiala Borcsának.

–

Kik?

Az Oroszlákirály Simbája elmenekül otthonról, miután részben az ő hibájából meghal az apja. Maugli egyedül marad a dzsungelben, Hófehérke, a Kis Hableány és a Szépség édesanyja meghal. Bambi mamáját lelövik a vadászok, Vuknak az egész családját mészárolják le. Az Óz Dorothy-ját rokonok nevelik, Harry Pottert szintén, Anakin az apját veszítette el, Superman, Batman, Aladdin, a kis herceg és Conan árva. Némó az egyetlen a családjából, aki túléli a vérszomjas barracuda támadását, de így is szinte a teljes filmidőt egyetlen megmaradt rokonától elsodródva tölti. De a kis lord, vagy a padlásszoba hercegnője is hasonlóképpen jár, akárcsak a Váratlan utazás főszereplője, Sara Stanley. Narnia krónikáiban a gyerekek egyedül vágnak neki a szekrénynek, Pán Péternek meg nemhogy szülei nincsenek, de egy egész szigetnyi árva fiúval él együtt.

Hogy lehet az, hogy ezeknek a népszerű klasszikusoknak mindegyik főszereplője szülő nélkül, egyszál egyedül áll az élet viharában? Miért olvashatunk sokkal többször olyan gyermekhősökről, akik valamilyen oknál fogva árvaságra jutottak?

Miért?

Számos elmélet született arról, vajon mi lehet az oka, hogy a mesék, ifjúsági regények és gyerekfilmek főszereplői egyedül, szülői gondoskodás nélkül kénytelenek lavírozni az élet tengerén.

Az egyik elképzelés szerint ezzel a húzással sokkal izgalmasabbá lehet tenni a karaktereket, hiszen ha a gyermek életében jelen lenne a szerető anya, vagy a gondoskodó apa, akkor bizonyára legjobb tudásuk szerint segítenék, támogatnák csemetéiket. Igen ám, de hová tűnne ez esetben az izgalmas cselekmény?

Egy másik teória inkább úgy hiszi, ezek a mesék azt hivatottak bizonyítani, hogy nem csak a teljes családok élhetnek boldogan.

Ám sokkal valószínűbb, hogy a temérdek árva szereplőre való magyarázat inkább a dramaturgiában rejlik.

Rengeteg mindent bele kell sűríteni egy másfél órás családi moziba, vagy a könyv két borítója közé, éppen ezért pompás írói fogás rögtön a történet elején beledobni ifjú hősünket a mély vízbe (illetve a kis hableány esetében: kivonszolni a szárazföldre).

Egyrészről az árvaságra jutott szereplővel szinte azonnal szimpatizálni kezd a néző, hiszen kinek ne facsarodna össze a szíve a szegény kis baba-Tarzan láttán, aki egyedül sírdogál a vadonban?

Másrészt azzal, hogy a szereplőnknek még a történet kezdetén eltüntetjük egy tollvonással a szüleit a képből, rögvest meg is adjuk a cselekmény fő irányát és izgalmas mozgatórugóját. Arra késztetjük ezzel, hogy valami úton-módon vadiúj családra, meleg szívű barátokra, befogadó közösségre tegyen szert.

Vegyük csak példának azt a jelenetet, amikor Tarzan visszatér ahhoz a gorillacsapathoz, amely felnevelte. Kercsak, a fővezér, akiben sokáig mély ellenérzések dúltak az embergyerekkel kapcsolatban, így fogadja: „Hát visszajöttél.” Mire Tarzan azt feleli: „Hazajöttem.” Mindketten tudják, hogy a fiú végre otthonra talált egy olyan csapatban, ahová kívülről, elutasított idegenként került be, és számtalan nehézségen kellett keresztülmennie, amíg teljes jogú családtagként ismerték el.

Isten hozott, öcsém, ez itt a való világ…

Ezek a mesék kivétel nélkül a felnőtté válás nehézkes folyamatán kísérik végig a főszereplőiket.

Azt az utat mutatják be, amin előbb-utóbb mindannyiunknak végig kell mennünk.

Amikor egyedül kell szembenéznünk a nehézségekkel, majd ezek után felelősséget vállalunk a tetteinkért és a sorsunkért. Azzal pedig, hogy a szerző idő előtt árvaságra juttatja a szereplőjét, csupán felgyorsítja ezt a folyamatot.

…ez meg Disney világa

Ami viszont a Disney-mozikat illeti, létezik egy másik, kacifántosabb elmélet is arról, miért kedvelte a rajzfilmgyáros annyira a szerencsétlen árvákról szóló történeteket. Lehet, hogy az édesanyja tragikus emléke kísértette egész pályafutása során?

Disney ugyanis már befutott rendezőként szülei aranylakodalmára egy gyönyörű házat vásárolt ajándékba. A költözés előtt aztán az édesanyja megkérte, szereltesse meg valakivel a szivárgó gázkazánt. Disney ki is küldte a filmstúdió embereit, akik, mint utólag kiderült, nem végeztek rendes munkát. Nem sokkal később a házvezetőnő talált rá az ájult házaspárra. Disney apját még meg tudták menteni, az édesanyja azonban gázmérgezésben életét vesztette. Sokak szerint ez a magyarázata annak, hogy a legtöbb Disney-filmben árvák a főhősök. A rajzfilmek koronázatlan királya talán ebbe fojtotta lelkiismeret-furdalását, amit az édesanyja halála miatt érzett…

Oké, de akkor mi van a többiekkel?

Forrás:http://wmn.hu